Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kőszívű Ember Fiai olvasónapló+tartalom

 

Olvasónapló:

Hatvan perc!

A nagytiszteletű Baradlay Kázmér házában hatalmas vendégsereg gyűlt össze. A házigazda nincs a vendégekkel, mert gyengélkedik. Miközben tósztot mondanak érte, az asszonyt kihívja az orvos a beteghez. A vendégek arra gondolnak, hogy a szokásos baj van, hiszen a nagyságos úr szívbeteg, de még száz évig is élhet ezzel a bajjal. Valójában már csak 60 perce van, és az asszonyt azért hívatta a szobájába, hogy a végrendeletét lediktálja. A férfinek nemcsak biológiailag, de bibliai értelemben is kőszíve lett.
A végrendeletében minden részletét leírja saját temetésének.
Legnagyobb fiáról, Ödönről úgy határozik, hogy maradjon a cár mellett Oroszországban, éljen csak kicsapongó életet, hogy jól kiüresedjen. Nem veheti el a lányt, aki miatt elhagyta a szülői házat és legyen diplomata.
Richárd menjen át a lovassághoz a testőrségtől és sose nősüljön meg, mert a másik két fiúnak jó ajánlólevél lesz egy harcban elesett testvér. Jenő, aki a legkedvesebb fia, de aki ezt sosem tudhatja meg, maradjon csak hivatalnok, ne támogassa senki, küzdje fel magát lépcsőről lépcsőre.
Felesége 6 héttel a temetés után menjen hozzá Rideghváry Bencéhez.
Bár az asszony többször abbahagyja az írást, a haldokló mindig megparancsolja, hogy folytassa és követeli, hogy hajtsa végre parancsait.
Végül eljön az idő és meghal a férfi. Az asszony imában megfogadja, hogy semmit nem teljesít a végrendeletből és a kőszívű ember még egy utolsó földöntúlit kiált, mintha meghallotta volna odaátról az imát és visszatért egy kiáltás erejéig, hogy tiltakozzon.

 

A temetési ima

A temetés hatalmas pompában zajlik és teljesen másképp, mint ahogyan azt az elhunyt parancsolta. A harmadik pap, aki csak egy imát mondhatott volna, keményen elmondja, hogy sem adakozó, sem könyörületes, sem szeretetteljes, sem igazi hazafi nem volt a halott.
Megjelenik egy feltűnően szép leány is, akinek nevét nem említik, de akiről sejthetjük, hogy az a lány, aki miatt Ödönnek messzire kellett utaznia.

 

Tallérossy Zebulon

Hatalmas tor követi a temetést, az említett pap nem jön el a torra, de megérkezik Tallérossy Zebulon, aki lemaradt a szertartásról, mert elakadt az úton, nem kapott kocsit és 4 bivaly húzta idáig hintaját. Tallérossy össze-vissza beszél és biztosítja az özvegyet, hogy megbüntetik majd a papot, aki a felháborító imádságot mondta.

 

A két jóbarát

Oroszországban vagyunk, ahol hatalmas táncmulatság van. Egy idegen ifjúért rajong sok orosz fiatal hölgy. Az idegen férfi még a nagyon gazdag Alexandra hercegnő kegyeit is elnyerte, de ő hűvös és udvarias. Leonin nevű barátja elrabolja és elviszi egy titkos szórakozóhelyre, ahol a férfiak szórakoznak. Ide érkezik a levél Ödönhöz, mert ő az idegen, anyjától, hogy atyja meghalt és azonnal utazzon haza. Leonin hiába próbálja lebeszélni barátját, az hajthatatlan, ezért inkább vele tart. Az úton hatalmas hóviharba kerülnek, farkasok támadják meg őket és szánjukat is baleset éri. A Dnyeperen korcsolyáznak, 4 farkas követi őket. Ödön megbirkózik a négy állattal, amíg barátja új lyukat fúr korcsolyaszíjába, ami elszakadt. Ezután a kozák falu közelében jéghalászok lékébe esik bele Ödön, és Leonin menti ki onnan.

 

A másik kettő

Otthagyjuk Oroszországban Ödönt és Bécsben találkozunk Richárddal, aki éppen párbajozni indul, de előtte összefut egy pappal, akit felcincáltak kihallgatásra Bécsbe, és aki úgy gondolja, hogy tévedésből túlságosan drága szálláshelyre helyezték, és ebből még baja lesz. Richárdnak azt is elmondja, hogy ő bizony a lánya miatt, aki egy nemes fiába lett szerelmes és egy temetési ima miatt, amit bizony ugyanannak az úrnak a temetésén mondott el jutott ide. Richárd tudja, hogy az ő apja temetéséről beszél a pap, de nem fedi fel kilétét, csak ad a pincérnek két aranyat a pap költségeire.
Hazamegy a szállására, ahol öreg szolgája várja vacsorával. Öccse is megérkezik, aki elmondja, hogy anyjától kapott levelet és 1000 Ft-ot, hogy ezután fényűzőbben éljen, de ő nem akar, mert hivatalnokként ez nem tenne jót neki. Inkább odaadja Richárdnak a felét a pénznek, őtőle úgyis megvonta most támogatását anyja, hogy jobb útra térjen. Az csak a kívánsága, hogy kísérje el őt bátyja Plankenhorsték estélyére. Richárd majd táncoltatja az anyát, amíg ő a lánynak udvarol.

 

Mindenféle emberek

Plankenhorstéknál az asszony bárókisasszonynak született, de férje már nem volt az. Meghívottak voltak ugyan a legnagyobb estélyekre, de senki nem mutatott komoly érdeklődést irántuk a felsőbb körökből. Az ő estélyeikre inkább fiatal katonatisztek, testőrök, hivatalnokok jártak. Jenő megpróbál Alfonsine közelébe kerülni, Richárd pedig unatkozik és csak egy szobalány érdekli, aki rákkoppintott a kezére, amikor megcsípte annak az arcát. Öccsétől megtudja, hogy a leány nem szobalány, hanem egy szegény nemeslány, akit itt tartanak, de csak cselédként bánnak vele. Bocsánatát kéri a szép Editnek, aki teljesen elbűvöli szépségével, tisztaságával.

 

A bakfis

Richárd minden meghívást elfogad ezek után Plankenhorstéktól és alig várja, hogy néhány szót válthasson Edittel. Észreveszi ezt Alfonsine, aki amennyire szépséges, annyira romlott lelkű. Szobalányával csak bakfisnak nevezik Editet és arról beszélnek, hogy becsapják a lányt azzal, hogy úri ruhát adnak rá, taníttatják és bevezetik a társaságba. Szerveznek egy találkozót, amikor egyedül hagyják a házban és meghívják Bardlayt. Baradlay azonban nem tesz semmit, amivel kompromittálná a lányt, pedig ez volt a tervük és egy levélben megkéri Edit kezét. Amikor átadja a levelet Edit, Alfonsine és az anyja dühöng, hogy Alfonsine terve kudarcba fulladt. Anyja csak annyit mond, hogy látod, nem minden férfi olyan, mint Palvicz Ottó.

 

A zsibárus

Richárd miután megejtette levélben a lánykérést, lélekben megtisztulva és megindulva ér haza és elhatározza, hogy minden csecsebecsét, amely más nőkre emlékezteti, kidobat szolgájával. Az meg is tisztítja a szobát, de kiderül, hogy egy híres hölgyről készített képet bevágott a zsibárushoz. Richárd elmegy, hogy visszaszerezze a képet, de ott ragad az öreg zsidónál, akinek hihetetlen sok holmija van az ócskaságoktól a legértékesebb portékáik. Végül Richárd a kép helyett egy karddal tér haza, mert a zsibárusnál megtalálja saját képét, amit az említett hölgy adott el az öreg Salamonnak. Még a zsibárusnál kipróbálja a kardot, kettévág vele egy puskacsövet, és erre annyira odavan Salamon, hogy a Richárdot ábrázoló képet megtartja magának.

 

Női bosszú

Aranka, a pap leánya folyamatosan apját várja, de most a szomszédságból is azt a hírt kapja, hogy bizony apja valószínűleg börtönbe jut a temetésen elmondott ima miatt. Megérkezik Baradlayné és minden gazdagságot és támogatást megígér a leánynak, de az nem fogadja el, mert neki meg kell várnia Ödönt, aki azt ígérte, hogy visszatér hozzá. Baradlayné átad egy levelet, amit Ödöntől kapott, és amit még fel sem bontott. Együtt olvassák el. Leonin levele az, aki elmondja, hogy mi történt velünk Oroszországban. A két nő egymás karjaiba borulva otthagyják az öreg paplakot és Baradlayné magához veszi a lányt a kastélyba.

 

Az aláhúzott sorok

Bár a faluban mindenfélét pletykálnak a Baradlayakról és Arankáról, senki nem tudja a valóságot. Ödön levelet ír anyjának, hogy felépült és érkezik haza. Anyja elébe siet és elmondja, hogy azt akarja, hogy ő vegye át az apja után a főispáni széket és legyen ura a háznak. Az úrnőt is megtalálta már. Ödön ellenkezik, de aztán anyja bevezeti Arankához és minden ellenszegülés eltűnik. Az asszony boldog a fiatalok boldogsága miatt és a szobájában aláhúzza azokat a sorokat, amiket ellentétesen ugyan, de már véghez vitt a végrendeletből.

 

A Kézfogó napja

Mindenhonnan érkeznek a gazdag hintók a kézfogóra, megérkezik nagy pompával Tallérossy Zebulon is eladó lányaival, és Ridegváry is, nagy magabiztossággal. Hamar észreveszik, hogy olyanok is vannak a társaságban, akik bizony nem a császár hívei, és nem barátai sem Ridegváynak, sem Tallérossynak. A pap is ott van, Tallérossyék legnagyobb megrökönyödésére és nem is látszik nagyon boldogtalannak. Aztán megkezdődik a ceremónia, és kiderül, hogy a kézfogón bizony nem özvegy Baradlayné és Ridegváry a főszereplő, hanem Ödön és Aranka. Sokan éljeneznek, Ridegváry és barátai azonban megsemmisülve állnak. Ridegváry elmondja Baradlaynénak, hogy pontosan tudja, hogy hogyan is szólt a végrendelet, aminek minden szavát megszegte az asszony, és hogy ez a viselkedés egy magaslatra vezet, de annak a magaslatnak vérpad a neve.

 

Az első lépés "ama" magaslathoz

A megyeházán ülés van, és éppen Tallérossy beszél arról, hogy milyen buta gondolat a parasztnak szavazójogot adni és írni-olvasni tanítani. A fehér tollasok, aki az újítások mellett vannak, mindenre elszánva szónokolnak, a fekete tollasok, a maradiak, pedig lapos szónoklatokkal húzzák az időt. Az elnöki székben Ridegváry Bence ül, akinek megvan a joga arra, hogy abban a pillanatban szavazásra bocsájtson egy kérdést, amint csak akarja (amint a fekete tollasok lettek többségben. Joga van rá, hogy megbüntesse a csúnya szavakat használó szónokokat, sőt arra is, hogy feloszlassa a gyűlést.) Miután minden kísérlete kudarcba fullad, a pandúrokat hívatja és a terembe elkezdődik a harc, de a pandúrok csak nem jönnek, mert őket Baradlay Ödön állítja meg. Kitiltja Ridegváryt a teremből és nagy örömujjongás közepette elfoglalja az főszékét. Ridegváry szavaival, ez volt az első lépcső "ama" magaslathoz.

 

Tavaszi napok

1848. március 13-án az egész város felbolydult Bécsben. Kitört a forradalom. Plankerhorst család villájában gyűlnek össze a megrémült császárpárti urak és hölgyek és azon tanácskoznak, hogy vajon mit is tegyenek? Meneküljenek vagy maradjanak. Sorra érkeznek a hírhozók, némelyeket majdnem agyonvert már a tömeg. Van olyan úr, aki halottszállítókat fizet le, hogy "hullaként" menekítsék ki a városból. Antoinette asszony nem akar menekülni. Kiráncigálja félholt leányát az erkélyekre és onnan kiáltja, hogy éljen a szabadság. Közben Jenő, aki teljesen ideggyenge és soha életében nem fogott kardot, és egyetlen vadászaton sem vett részt, halálraváltan ül a szobájában és Alfonsine-on jár az esze. Azután estére, már legyőzi félelmét és elindul, hogy megtudja végre, mi történt a szeretett nővel. Megdöbben attól, hogy a Plankenhorst palota a szabadságharcosok egyik központjává vált. Alfonsine és az anyja mindenkivel elhitetik, hogy a szabadság oldalán állnak. Jenőt megbűvöli, hogy a nő állandóan a nyakába ugrik, csókolja és örömittasnak mutatja magát a szabadság ügye miatt. Jenő úszik a boldogságban és nem lát át a színjátékon. Egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni, ami megrémíti, és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz.

 

Az érem másik oldala

Közben Richárd mint katona is ott van a bécsi utcákon. Mindenféle, egymásnak ellentmondó parancsot kap, ezért nem használják csak a kardjuk lapját, nem gyilkolnak, csak szétkergetik a csőcseléket. Már a forradalmárok is tartanak a részeges tömegtől, akiknek nem a szabadságon, hanem a pusztításon, rabláson jár az esze. Jenő közben végigkocsizza a várost, nehogy összetalálkozzon Ödönnel, hogy vagy hogy a csőcselék haragja elé kerüljön. A forradalmárok és Richárd csapata egy zárda előtt próbálják meg szép szóval és viccekket lecsillapiítani a kedélyeket, de nem sikerül. Richárd bemegy a zárdába, ahol, megpillantja Editet, és ezután már nem akar mást, csak elkergetni a csőcseléket. Feletteseitől emiatt is különböző leveleket kap, egyik sokkal keményebb, másik megfontoltabb magatartást parancsol.

 

Akik igazán szeretnek

Már októberben járunk és a forradalmat hamarosan leverik. A barikádokon két forradalmár beszélget. Egyik Alfonsine-t szereti, a másik úgy hiszi, hogy az anyjával együtt kém. Közben kiderül, Alfonsine és anyja egy apácán keresztül tarja a kapcsolatot a császárpártiakkal és mikor Editet kihozatják a zárdából, a látogatás színe alatt kicserélik az információkat. Editet a boldogtalanságba akarják kergetni azáltal, hogy megbeszélik, hogy Richárdot hamarosan megölik és annak anyját is elkapják, mert mindenki tudja, hogy álruhában jár és hol tartózkodik. Edit mindent kihallgat és nyugalmat színlel, de amikor hazafelé kocsiznak, kiugrik a kocsiból és elrohan arra a címre, ahol Richárd anyja van. Azoknak elmondja a sötét terveket és őt is kofának öltözve elmennek először Richárdhoz, aki útra kel anyja tanácsára Magyarországra, majd elmennek Palvicz Ottó csapatához és megtévesztve őket az Alfonsine-tól hallott jelszavak alapján, elküldik őket a Richárd útjával ellentétes irányba. Palvicz Ottó csak reggelre jön rá a cselre, de ekkor már bottal ütheti Richárd és a kofák nyomát.
Editet visszaviszik a kolostorba, ahol nem árul el estig semmit, pedig vesszővel, szíjjal verik, de estére azt mondja, hogy az éjszakát Richárdnál töltötte. Tudja ugyanis, hogy így biztosan titokban marad a szökése, mert ezt a szégyent a kolostor nem engedheti meg magának.

 

A vérveres alkony

Leverték a forradalmat. A győztes még pihen, a vesztes menekül. Egy félkezű forradalmár sebesülten rogyadozó léptekkel támolyog a Plankenhorst palota felé. Látja a lobogót és eléri a kaput, de az zárva van, és hiába dörömböl, nem nyitnak ajtót. Még reménykedik, hogy talán a nők már elmenekültek és jó lesz itt meghalni, ennek a háznak a kapujában, a szabadság lobogója alatt. A lobogót azonban még hajnal elől kicserélik a császári zászlóra és ő ott hal meg, az áruló nők palotájának tövében.

 

Az a harmadik

Jenő a szabadságharc utolsó napjait már a Plankenhorst palotában töltötte. Nem ment szállására éjjelre sem, és úgy érezte, hogy viszonya Alfonsine-nal már mindenki számára egyértelmű és megmásíthatatlan. Közben sorra érkeznek meg az urak és hölgyek, a régi barátok, akik visszatértek vagy előbújtak rejtekhelyeikről. Jenővel senki sem törődik, csak Ridegváry mondja neki, hogy menjen a szállására, mert neki beszélnivalója van vele. Alfonsine előad egy színjátékot Jenőnek, hogy őket el akarják választani, de ő a sírig hű marad hozzá, anyja pedig elmondja Jenőnek, hogy az jelenleg "semmi", hiszen sem a forradalmárokhoz, sem a császárpártiakhoz nem állt, Alfonsine kezére addig ne számítson, amíg nincs rendes állása. Közben Alfonsine már Palvicz Ottótól kap levelet, aki viszonyuk felélesztését kéri. Ridegváry elmondja Jenőnek, hogy anyját keresik, és el fogják ítélni, egész családja üldözött, és anyja hamarosan felkeresi a szállásán. Felajánl neki egy ragyogó állást a cárnál. Anyja azonban nem jön egész éjjel, és reggelre Jenő megtudja Ridegvárytól, hogy elmenekült a városból, ő pedig elfogadja az állást. Elmegy Alfonsine-ékhoz és megkéri a kezét, megbeszélik másnapra a kézfogót, de hazaérve megjön az anyja, aki elmondja, hogy tudja, hogy ő előtte fényes pálya áll, míg testvéreit a vérpad várja, Ödön gyermekeit pedig a koldusbot. Jenő úgy dönt, anyjával tart. Hiába várja őt Ridegváry és a meghívottak serege Plenkenhorstéknál.

 

Elől víz, hátul víz

Richárd csapatával menekül. Palvicz Ottó a nyomukban. Egy alakalommal már pisztollyal lőnek egymásra, de aztán nem ér véget a párbaj. Richárdéknak útját állja a Duna, a March, a víz a hegy, a hóesés, de még az erdőtűz is, de végül sikerül magyar földre jutniuk.


Egy Nemzeti Hadsereg

A nemzeti hadsereg gyerekekből, öregekből, ifjakból, papokból, ügyvédekből, úrfiakból és rablókból állt. Harcoltak kaszával, aztán az ellenségtől rabolt fegyverekkel, harangból öntöttek harangot, a főurak közül is sokan állítottak fel csapatokat. Harcoltak hősiesen.

 

A szalmakomisszárius

Tallérossy Zebulon nagy úr lett, élelmezési biztos. A legnagyobb problémája, ahogyan ő nevezte, a magasabb politika, azonban ez nem a szabadságharc ügye volt, hanem hogy férjhez adja 5 leányát. Ebben még felesége is egyetértett. Baradlay Ödön egy napon vendégségbe hivatalos hozzájuk, ki is takarítják a házat és nagy lakomát rendeznek, hátha Ödönön keresztül eljuthatnak Jenőig, aki igencsak jó parti az egyik kisasszonynak.
Ödön azonban elviszi Zebulont a háborúba, ahol sokszáz embert kell ellátnia élelemmel, szalmával és jegyzékeket írnia. Zebulon retteg a félelemtől és reszket az éhségtől, nem ért a "könyveléshez" és semmi kedve a háborúskodáshoz. Hátramarad hát az utolsó állomáshelyen, de mégis úgy alakul, hogy onnan támad az ellenség, ő pedig kiugrik az ablakon és meg sem áll hazáig. Sokkal később olvasta csak, hogy mi is történt ott, és hogy az újságok úgy tudták, hogy Ő több óráig védte a rábízott javakat és helyet.

 

Az első tandíj

Kassánál nagyon kikapott a magyar sereg. Rossz volt a haditaktika. A visszavonulásnál Baradlay Ödön próbálja feltartóztatni a császárokat. Már nagy bajban vannak, amikor megjelenik egy huszárszázad, élükön Richárddal és segítenek a biztonságos visszavonulásban. A két testvér nagyon boldog, hogy találkoztak, hiszen évek óta nem látták egymást.

 

A betyár

Boksa Gergő ötven ökröt terelt a csapatokkal, hogy a húsellátmány biztosítva legyen. Hanem bizony úgy megijed a csatazajtól, hogy ijedtében otthagyja az ökröket és futásbak ered. Este aztán a táborban 50 botütést kap ezért, és elkergetik. Ő átmegy a némethez, és csellel visszaszerzi az ökröket. Baradlayék nagy örömmel fogadják, és Boksa Gergő papírt kap róla, hogy semmisnek tekinthető a verés.

 

A királyerdőben

A király erdőben hatalmas csata zajlott. Mindenki érezte ez egy olyan viadal, aminek a vége győzelem vagy halál. Itt találkozik össze a két nagy ellenfél: Palvicz Ottó és Baradlay Richárd is. Richárd legyőzi Palviczot. A magyar hadsereg győz.

 

A haldokló ellenfél hagyatéka

Bár Richárd néhány óráig eszméletlenül feküdt, nem szenvedett komoly sérüléseket. Pál úr azonban meghalt, amikor a sebesült Richárdra vetette magát, hogy a lovaktól megvédje tulajdon testével. Palvicz Ottó is a halállal küzd és magához hívatja Richárdot. Elmondja, hogy egy gazdag hölgytől van neki egy fia, akit 3 éve kerestet. Rábízza a titkot és a fiút Richárdra, aki megígéri, hogy gondoskodik a gyermekről. Palvicz Ottó meghal Richárd kezét szorítva.

 

Napfény és holdfény

Baradlay Ödön neje és két gyermeke Jenővel együtt Kőrös-szigeten van, ami igazi kis paradicsom. Biztonságban vannak, csak nagy aggodalomban. Jenő megtanítja Arankával a titkosírást, amivel lehet a katonákkal levelezni. Közben özvegy Baradlayné a kastélyában kórházat rendeztetett be, ahol rengeteg sebesültet ápolnak. Sajnos a háborús sebeken kívül a kolera is pusztítja az embereket, ezért Baradlayné nem ír gyermekeinek, unokáinak, menyének, és nem látogatja meg őket. Közben minden este"beszélget" a kőszívű arcképével, hogy tudja, hogy ő cselekedett helyesen.

 

Sötétség

Alfonsine-éknál ott van két apáca és Edit. A harcokról beszélnek és ők négyen biztosak benne, hogy hamarosan vége lesz az egésznek. Megérkezik Ridegváry, aki közli, hogy a magyarok győztek és Palvicz Ottó meghalt. Alfonsine teljesen kitör magából, anyja elájul a szégyentől, Alfonsine pedig szövetséget köt Ridegváryval, hogy eltörlik a Bradlayakat. Editet is megfenyegeti, hogy megöl mindenkit, aki szeret.

 

Mindenváró Ádám

Mindenváró Ádám olyan ember, akit soha nem érdekelt a szép ruha, a haza vagy a megye dolga, gazdagság vagy a rang. Éldegélt kis házában, földjével, feleségével, nem kellett gyerekkel törődniük, mert nem volt nekik. Ide menekül Tallérossy Zebulon és elmeséli bujdosását. Megfutamodott a német elől, 2 napig futott az erdőben, aztán egy hordóba rejtették, majd napszámos ruhába, később zsidó asszonynak öltözve menekült, és végig rettegett, hogy valaki felismeri és megöli. Mindenváró majd megszakad a nevetéstől a történet alatt. Megérkezik Szalmás uram is, aki az ellenséghez tartozott és mindketten megrémülnek a másiktól, mert azt hiszek, hogy miatta van ott a másik. Szalmás elmeséli, hogy a magyarok győztek. Éjszaka aztán ijedtében mindkettő megszökik.

 

Sorsát senki sem kerülheti el

Két napig bujdosott az erdőben Tallérossy, amikor egy tisztáson szembetalálta magát Szalmás urammal és rájött, hogy nem menekülhet tovább. Felajánlotta hát, hogy inkább ne bántsák egymást. Közben megérkezik egy magyar katona, Szalmás elillan, és a katona Boksa Gergőhöz vezeti, aki azóta parancsnok lett és az elmondja neki, hogy a törvényszék halálra ítéli a hazaárulókat és a hazájukat cserbenhagyókat. Onnan is elmenekül Tallérossy és egy szekéren eljut egy távoli falucskába, ahol a paptól kér segítséget, aki saját fiához küldi külföldre reverendában. Csak útlevelet kell kérvényeznie. Akitől kérvényezi nem más, mint Rideghváry, aki azonnal megismeri és rögtön titulust is ad neki.

 

Egy magányos lovag

Pesten hatalmas a csend, senki sem mozdul. Az utcák csendjét lódobogás riasztja fel. Egy magányos huszár nyargal, mögötte messze a csapata. Utánuk mindenhonnan felhangzik a boldog éljen. Baradlay Richárd az, és azt az asszonyt keresi, aki a gyermeket bújtatja, de megtudja, hogy az osztrákok egyik börtönében ül és a gyermekről senki sem tud.

 

Párharc mennykövekkel

Richárd megszáll abban a házban, ahol korábban az asszony lakott a gyerekkel, és összebarátkozik egy csizmadiával, aki bemegy pórnak öltözve a várba, hogy kémkedjen. Ödön, Richárd és a többi parancsnok azon vitáznak, hogy meg kell-e ostromolni a várat és hogy vállalhatják-e a lehetséges következményt, hogy Budáról az ellenség Pestet is földig rombolja. Végül a támadás mellett döntenek. Közben Richárd Gyávának mondja Ödönt. Az öreg csizmadia a várban felismeri Szalmás Mihályt, és elmondja Richárdnak, hogy tudja, hogy van egy kém, aki bajba sodorhatja őket. Azt is észreveszi, hogy egy pesti házból gyertyákkal jelelnek a várba. Pestet porrá bombázzák. A csizmadia meglepi az árulót és lelöki a ház ablakából. A magyarok megindítják Buda ostromát. Első nap nem dől el a csata.

 

Zenit

Az ostrom előtti estén Ödön Richárdot párbajra hívja, ami jelen esetben azt jelenti, hogy aki hamarabb ér fel a várba a maga oldalán, az győz a párbajban. Mindketten hősiesen harcolnak, de Ödön a gyorsabb, Richárd még megpróbálja megmenteni a Lánchidat is.

 

Az eldobott lélek

Richárd elmegy a kórházba, hogy a gyermeket végre fellelje, ott már meghalt a dajka, de talál nála egy címet, és el is megy oda, és megtalálja nagy nyomorúságban a gyermeket. Rögtön visszaviszi Pestre és ott elviszi a gyermekkorházba, mert szembetegsége van.

 

Ephialtes

Rideghváryval és Tallérossyval találkozunk ismét. Az író visszaidézi a történelemből azokat, akik átkozták hazájukat vagy eladták azt. Ilyen volt Ephialtes is, aki eladta Hellászt. Rideghváry is eladta hazáját. Behívta a cár seregeit, hogy tegyenek rendet és töröljék el"ezt a nyomorúságos társaságot". Tallérossy Zebulon bizony nem annyira élvezte ezt a cselekedetet. Sőt egyszer eszébe jutott egy magaslatnál, hogy mint Dugovics Titusz lerántja magával a mélybe Ridegváryt, de aztán öt lányára gondolt, és nem lett hős. Próbált érdeklődni a megtorlásról, de Rideghváry csak latinul volt hajlandó idézgetni. Próbált vele összeveszni vagy megszökni, de Rideghváry nagyon ragaszkodott hozzá. Zebulon ellopott egy angol nyelvű útlevelet, amiben nincs név és cím, tehát bárki felhasználhatja, majd egy gyógyszer segítségével kiütéseket "szerzett" magának, ami miatt Rideghváry messze szaladt tőle, mert azt hitte, ő is kolerás. Így szabadult meg Zebulon Rideghvárytól, aki tovább masírozott a cári sereggel.

 

Perhelia

Csodálatos égi tünemény tűnt fel a 1849 júniusában az égen, de a természettudósok nem törődtek akkor vele. Csak a nép törődött, akik babonaságból rossz jelnek vette az égi tüneményt. Lánghy Bertalan, a protestáns prédikátor, aki az idős Baradlay temetésén annakidején az emlékezetes imát mondta, és Aranka apja volt, hatalmas parasztsereggel védte a Tiszát, és kérdte Istent, hogyha ez a jel az égen valóban vészjósló, akkor inkább haljon ő meg, mert nem akar ezen a földön élni, ha nem lehet ez szabad föld. Isten, aki tudta, mi következik, meghallgatta imáját, és magához vette a hűséges szolgát. A nép pedig szétfutott.

 

Régi jó barátok

Világosnál letette a magyar sereg a fegyvert. Ott volt Baradlay Ödön is. Várta, hogy sorsa beteljesüljön. Zebulontól érkezik egy levél benne egy útlevéllel, amivel megszökhet Angliába. Ödön fogja magát és elszökik vele. Az első ellenőrzésnél azonban beleakad Leoninba, aki nemhogy segítené, de minden barátságukat feledve, bezáratja, és ráparancsol az őrre, hogyha szökni akar, lője le. Az őr azonban az a szolga, akivel együtt szöktek annakidején a farkasok elől, és elengedi. Sikerül megszöknie Ödönnek.

 

Nadír

Csak vágtat végig a pusztán, amikor összetalálkozik Boksa Gergővel. Tőle megtudja, hogy Nagyváradon van Rideghváry, és rájön, hogyha Leonin el nem fogja, ő bizony Rideghváry kezeibe fut és ő az, akinek nem adná meg magát. Újra hisz a barátjában. Boksa elviszi mocsáron, úttalan utakon keresztül egy házba, ahol bevárhatja az ítéletét. Bizony a családjához vezeti Ödönt.

 

A nem mutatott levél

Ödön iszonyatosan szenvedett a család körében, hiszen minden nap várta, hogy levelére, melyben tudatta a törvényszékkel, hogy várja döntésüket, válasz érkezik. Felesége az őrület határán volt és állandóan könyörgött, hogy meneküljön, de ő nem tette. Nem tehette. Jenőnek érkezik egy levél, illetve Eugen Baradlaynak, amit tévesen használtak, mert az Eugen Jenő és nem Ödön. Jenőt hívják a törvényszék elé Ödön helyett. Jenő nem mutatja meg a levelet, csak felkerekedik, hogy elmenjen. Megpróbálják visszatartani, mert azt hiszik, hogy Plankenhorstéknál akar kegyelmet kérni, de ő nem árulja el igazi tervét.

 

Egy ember, akit még eddig nem ismertünk

Jenő megjelenik a bírák előtt, akik mindenről kikérdezik. Vállalja, amivel vádolják, de mások ellen nem tanúskodik. A bírák csodálkoznak azon, hogy mindent vállal, de ő nem akarja, hogy hosszúra nyúljon a tárgyalás, hogy szembesítsék valakivel, aki felismerhetné. Gyorsan végeznek. Az ítélet halál. Ő pedig csak annyit kér, hadd írjon levelet a családjának.

 

A túlvilágról

Visszaköltözik Ödön, Aranka, a gyerekek és özvegy Baradlayné a Baradlay kastélyba, és ott várják Ödön beidézését. Egyik nap jön egy katona, aki mindhármuknak levelet hoz. Temészetesen Jenőtől, amiben megtudják, mit tett értük. Mindhárman zokognak, de a katona előtt még vissza kell folytani a könnyeket. Annak még át kell adnia mellényt, melyet Jenő viselt a kivégzés alatt. Három véres lyuk van rajta.

 

A kőszívű ember előtt

Az anya őrjöngő fájdalmában fia mellényével a kezében rohan a kőszívű képéhez, hogy neki ordítsa ki szívéből a fájdalmát. Őt vádolja és magát.
Ödön már nem akar hőst játszani, hiszen öccse volt az igazi hős. Aki azért hal meg, amiben hisz, az bátor, de aki azért, amiben nem is hitt, az hős. Neki megmaradt a család, akiket támogatnia kell.

 

A börtön távírdája

A börtönben, ahol Jenő volt, ott volt Richárd is és a börtönfalon át értesült (kopogtatással), hogy halálra ítélték testvérét. A cellákból úgy érkezett a hír, hogy az öreget. Ők Ödönre gondoltak, de Richárd mindig Jenőt hívta így, bár ő is úgy tudta, Ödönnek kell meghalnia.

 

Az első tőrdöfés

Alfonsine boldog a hírre, hogy ez egyik Baradlay már meghalt, és miatta, hiszen az ő jegyzetei is belejátszottak a halálos ítéletbe. Diadalittasan vágja Edit szemébe, hogy az egyiket már megölte. Nem tudta, hogy azt, aki őt a legjobban szerette a világon, aki még akkor is megbocsájtott neki, amikor rájött, hogy ő fektette árulásával a sírba.

 

A fejgörcsök napján

A teljhatalmú kormányzónak fejgörcsei vannak. Ilyenkor legjobb embereivel is nagyon keményen bánik. Minden kegyelemért könyörgőnek nemet mond és a legsúlyosabb ítéleteket osztogatja. Késő éjszaka hozzá érkezik Alfonsine, aki megtudja, hogy már másnap leváltják a kormányzót keménykezűsége miatt. Ráveszi a kormányzót, hogy még ezen az éjszakán hozzanak meg minden ítéletet, és végezzék ki hajnalban a foglyokat, élükön Baradlay Richárddal.

 

A tőr hegye letörve

A kormáyzó megígéri, hogy így fog tenni, és Alfonsine diadalittasan hazamegy Bécsbe és elmondja anyjának és Editnek, hogy végre minden terve sikerült, és megölte Richárdot is. Azonban alighogy elmeséli rémséges tetteit, jelenti a szolgáló, hogy Baradlay Richárd úr van itt. Alfonsine rosszul számolt. A kormányzó nemhogy halálra ítélt volna minden foglyot, hanem elengedte minden büntetésünket. Elmondta Richárdnak, hogy szabadulását Alfonsine-nak köszönheti, és átnyújtja halott testvére hajfürtjét, ami szőke (mint Jenőé), és nem fekete (mint Ödöné). Elindul hát Bécsbe és ugyanazon a vonaton utazik, mint a diadalittas Alfonsine, hogy elmenjen a Plankenhorst házba és megtalálja Editet.

 

A kérő

Megjelent tehát Richárd Plankenhorstéknál, és bizony senki nem értette hogyan lehetséges ez. Edit boldogan rohan a karjaiba. Plankenhorstné elmondja lekicsinylően, hogy Richárdnak semmi joga Editre, hiszen nem méltó hozzá. Se rangja, se vagyona, és Editnek kérője van. Edit azonban odavágja, hogy ő mindenkinek elmondja majd, hogy egy éjszaka megszökött a zárdából és a kaszárnyában töltötte az éjszakát a szeretőjével. Ez elég lenne, de Plankenhorstné még megpróbálkozik azzal, hogy tudja, hogy van egy fia Richárdnak. Ezzel a fiúval akarja befeketíteni Richárdot Edit előtt. Richárd elmondja a gyermek történetét, de nem árulja el anyja nevét. E hír hallatára már nem tartóztathatják Editet.

 

A kőszívű ember felel

Közben özvegy Baradlayné minden nap a kép előtt könyörög és vádol. Vádolja a kőszívűt Jenőért és könyörög Richárdért. Aztán megérkezik a levél, hogy Richárd szabad. Úgy érzi, férje felelt neki, és Jenő volt a közbenjáró, mint gyermekkorában is mindig a két szülő között.

Megjelent tehát Richárd Plankenhorstéknál és bizony senki nem érthette hogyan lehetséges ez. Edit boldogan rohan a karjaiba. Plankenhorstné elmondja lekicsinylően, hogy Richárdnak semmi joga Editre, hiszen nem méltó hozzá, se rangja, se vagyona és Editnek kérője van. Edit azonban odavágja, hogy ő mindenkinek elmondja majd, hogy egy éjszaka megszökött a zárdából és a kaszárnyában töltötte az éjszakát szeretőjével. Ez elég lenne, de Plankenhorstné még megpróbálkozik azzal, hogy tudja, hogy van egy fia Richárdnak és ezzel a fiúval akarja befeketíteni Richárdot Edit elől. Richárd elmondja a gyermek történetét, de nem árulja el anyja nevét. E hír hallatára már nem tartóztathatják Editet.

 

Comedy of errors

Richárd és Edit boldogan hagyják ott a házat és elhatározzák, hogy amint lehet, összeházasodnak. Nem megy hamar, mert annyi engedélyt kell elintézni, hogy bizony hosszúra nyúlik a várakozás. Ők mégis kivárják tisztességesen. Egyszerű esküvőt tartanak. Szűkösen kell élniük, hiszen Richárdnak már nincs vagyona. Ők mégis boldogok. Aztán Salamon, az öreg zsidó eljön és elmeséli nekik, hogy bizony Editnek nagy hozománya van, így nem kell szűkölködniük. Magukhoz veszik Károlykát is, Palvitz és Alfonsine fiát..

 

A szenvedések kulcsa

Richárd és Edit szegénységben élnek, de boldogan. Richárdnak van némi adóssága és hogy megtudja hány forintot adjon hitelezőinek, elhívja Salamont. Ki felfedi előttük, hogy Editnek 300.000 forint öröksége van.

 

Húsz év múlva

Palvicz Ottó fiát sajátjaként nevelte Richárd és sokáig nem is volt vele baj, de kamaszként megszökött és ellopott otthonról ezüstöket, Richárd azonban kereste és végül egy rablótanyán rongyokban talált rá. Később rájött, hogy Károlyt anyja értesítette és becsapta azzal, hogy apját, nevelőapja orvul megölte és bosszút kell állnia. Ezért változott meg annak a viselkedése. Később többször megszökött, de Richárd mindig kihúzta a bajból. Végül hivatalnok lett, itt talált rá Alfonsine, aki koldusbotra jutott. Károly azonban nem segített rajta, mert éppen megkapta atyai örökségét és elment Amerikába. Alfonsine pedig egy őrültekházába jutott, amit özvegy Baradlayné alapított. Ottjártakor kerül éppen oda Alfonsine, és Baradlayné pénzt ad, hogy ápolják a nőt. Alfonsine itt tudja meg, hogy Jenő halt meg Ödön helyett, és hogy megbocsájthatatlan vétke miatt a túlvilágon sem nyugodhat majd.

Közben azonban felnőtt egy újabb nemzedék, a vért és a könnyeket elmosta az idő, és az új kor jobb idők reményét ígéri a magyar nemzetnek.


A szereplők rövid jellemzése:

Baradlay Kázmér: ő volt a "kőszívű ember", szó szerint is, mert két évtizeden át szívkoszorúér-elmeszesedésben szenvedett, és átvitt értelemben, mert feleségét érzelmek nélkül tisztelte, s fiait, akikre büszke volt, hajlamaikra való tekintet nélkül irányította az általa képviselt eszme vak szolgálatára. Ez az eszme, amelyre főispáni és főrendi minőségében egész életét föltette, a császári házhoz rendíthetetlenül hű, minden haladást elutasító rendi Magyarország fenntartása volt. Halálos ágyán szigorúan meghagyta feleségének, hogy a maga és három fia életét ebben a szellemben irányítsa tovább. Amint  lehunyta szemét, Baradlayné ünnepélyes esküt tett, hogy mindenben ura végakarata ellen fog cselekedni. Bizonyos mesés-mítikus vonásai ellenére ("a kőszívű király és a három királyfi") a reformkori magyar arisztokrácia egy jelentős részének  nagyon valós, tipikus jegyeit sűríti magába. Érzelmi ridegsége alkati sajátság is meg következménye is a szívbetegségnek, amely miatt orvosai már fiatalon eltiltották a szerelemtől és minden érzelmi felindulástól.

Baradlay Jenő: Jenő a Baradlay-család legfiatalabb sarja. Szülei kedvence, őt szeretik a legjobban. Jenő jó eszű, gyenge testalkatú fiatalember. Hivatalnoki pályára termett. Ezt erősíti meg édesapja a végrendeletében. Azt akarta, hogy maradjon Bécsben, ott szolgáljon hivatalban, és tanulja magát fokról fokra felküzdeni. Ez a küzdelem neveli őt simának, okosnak, eszesnek. Édesanyja ezt ellenezte, és mikor férje meghalt, megpróbálta hazahívni fiát, hogy itt éljen, a hazájában tanuljon, a nemzetet szolgálja. Bécsben diplomata állást töltött be. Jenőt azonban nemcsak a hivatása, hanem szíve is Bécsben tartotta, mert itt ismerte meg a szép Plankenhorst Alfonsine-t. Jenőt a lány szépsége teljesen elbűvölte, szívét rabul ejtette, de csalódnia kellett, mert ez a szerelem sajnos nem volt kölcsönös, és Alfonsine Palvicz Ottó halála miatt bosszút akart állni a Baradlay-családon. Ezt a szerelmet Jenő édesanyja is ellenezte, mert tudta, hogy milyen valójában a Plankenhorst-család. Jenő ezért visszatért Magyarországra. Hivatását, karrierjét otthagyva anyjával tartott. A harcokat ellenezte, ki akart maradni belőle. A bécsi forradalomban is emiatt hallunk róla keveset. Itthon Ödön családja mellett élt a Körös partján, mert a nemesdombi kastélyt Baradlayné kórháznak rendezte be, így szolgálva a hazát. Bár a család a csatát ellenezte, de ha a családja veszélybe került, ő is képes áldozatokat hozni. Ilyen áldozatot hoz Ödönért is, mikor egy levél jön Ödön számára, de egy névcsere következtében Jenőnek címezték. Ő észrevette a tévedést, de nem akarta odaadni Ödönnek, mert látta, hogy a bíróság írta neki, hogy azonnal jelenjen meg előttük. Jenő önfeláldozó, nem szólt senkinek céljáról. A bíróságon mint Ödön lépett fel. Mindent magára vállalt, amit testvére elkövetett. A bíróság így Ödön helyett őt végezte ki. Jenő halála előtt egy levelet küldött édesanyjának, melyben feltárta, hogy valójában mi történt.

Jenő példája rámutat, hogy hősök nemcsak a csatatéren lehetnek, hanem hősies tettnek számít a családunk iránt érzett elkötelezettségünk is.

Baradlay Richárd: Ez a fiatal huszártiszt a Baradlay család középső fia. A szép, délceg ifjú széles vállain, telt idomain megfeszült az öltöny. Hetykén kipödrött, hegyes bajusza jól illett telt, piros arcához. Olyan kevély a fejhordása, mintha az egész világon ő lenne egyedül huszár és kapitány. Büszke jellemével, sármos külsejével nagy nőcsábász hírében állt, mivel utána minden asszony bolondult. Unta is már Richárd, hogy minden nőt ily könnyen megkap. Mikor megpillantotta a szerény öltözetű Edit kisasszonyt, mindjárt megtetszett neki. Csalfa beszélgetés után meg is kérte a kezét, aminek a fiatal, csinos lányka nem tudott mást felelni, mint „igen”-t.

A kapitány nemsokára bevonult a hadseregbe megvédeni hazáját. Nagy és nehéz utat járt meg a hegyekben hű katonáival az ellenség elől menekülve Magyarország felé. Ez a bátor férfi éhen-szomjan vágtázott az erdőkön át, pihenés nélkül, és csak egy dolog járt a fejében. A haza mindenek előtt!

Furfangosság és tapasztalat is segítette útját, hogy túljárhasson üldözői eszén. A döntő ütközetben ő is és Palvicz Ottó is súlyosan megsérültek. Palvicz Ottó arra kérte őt, hogy keresse meg, és nevelje fel egyetlen fiát, Károlyt. Richárd ebben a csatában leghűségesebb társát, az öreg Pál urat is elvesztette. Legjobb barátját zokogva eltemette, és nem felejtette el soha.

Ígéretét betartva felkutatta az ifjú Palviczot, és Edittel együtt gyermekükként szerették. Külön házban éltek boldogan, míg Károly meg nem tudta az igazat, hogy nem Richárd az apja, és ő ölte meg édesapját. Ekkor elszökött nevelőszüleitől. Richárd hosszú keresés után ismét rátalált, és elmesélte neki az igazságot. Hatalmas szerencse érte őket, Edit a családjától óriási vagyont örökölt, ami megpecsételte boldogságukat.

Baradlay Ödön: a három Baradlay fivér közül a legidősebb, akit apja, Baradlay Kazimír halála után anyja hazahívta, és ő azonnal a tél közepén megindult Szentpétervárról, ahol az apai akaratnak megfelelően diplomáciai gyakorlatát töltötte. Jó barátja, Ramiroff Leonin testőrhadnagy elkísérte a határig, üldöző farkasokkal küzdöttek meg, a beszakadt folyó jege alól menekültek ki. Hazaérve átvette apja főispáni hivatalát, és vezetője lett a megye reformpárti, radikális erőinek. Anyja egyetértésével feleségül vette a pap leányát, Lánghy Arankát, régi szerelmét, akitől apja eltiltotta. A márciusi napokban még Bécsben is gyújtó szónoklatot tartott; a szabadságharc idején szabadcsapatot állított ki, majd mint kormánybiztos működött a forradalmi hadseregnél. Budavár ostrománál az elsők közt hatolt a várba. Világos után menekülni próbált, majd inkább hazatért családjához, hogy ott várja be a hadbírósági idézést. Az meg is jött, de névcsere folytán öccsének, Jenőnek címezve. Jenő pedig bátyja nevében állta a tárgyalást és elszenvedte a golyó általi halált. A három fiú közül Ödön a politikus alkat, a forradalmár, aki a kezdetektől öntudatosan a hazáért tevékenykedik. Emellett a kardnak is embere, a legjobbakkal vetélkedik a csatákon. Ideális képviselője a reformkori nemesség legjobbjainak, akik önérdekükre nem tekintve, hősiesen kitartottak a nemzet ügye mellett a legvégsőkig.


Baradlayné: Marie, amikor Baradlay Kazimir meghal, még nincs 40 éves, fiatal és szép. 24 éves korában ment hozzá a kőszívű emberhez, akitől három fia született: Ödön, Richárd, Jenő. Jenő anyjának, apjának a legédesebb gyermeke, ha nem is mutatták ki annyira. Az asszony hollófekete haja és ragyogó szemei káprázatosak. Szelíd, szemérmes, férjét tisztelő, szerető. Jó tulajdonságai közé tartozik az is, hogy holtáig hűséges marad férjéhez. Kazimir ugyan azt parancsolta neki, hogy menjen hozzá Rideghváry Bencéhez, de ő ezt nem tartotta be.

Baradlayné férje halála után megfogadta, hogy férje parancsának az ellenkezőjét fogja tenni. E nő tehát a férfi akaratának legfőbb ellensége. Marie asszony annak szentelte életét, hogy az egész hazát naggyá tegye. Jelleme a szabadságharc korának női ideálját testesíti meg. Két érték fontos számára: a haza és a család. Gyengéd, mély érzésű, de nagyon szigorú asszony. Ő az a kő, melynek szíve van: akarata kemény, mint a kő, de érez, szeret. Parancsol fiainak, de szeretete erejével. Ödönnek csak egy rövid levelet küld, és ő késedelem nélkül haza indul. A forradalmárok elleni harcra készülő Richárdnál éjjel, álruhában jelenik meg, és őt is hazahívja. Jenővel támad a legnehezebb dolga. Könyörög neki, hogy menjen vele, de könyörgése felér a legszigorúbb paranccsal. Végül legkisebb fiát is hazaviszi.

Baradlayné jól ismeri a körülötte élőket, azok érzéseit, vágyait. Amikor dönt, akkor ezeket veszi figyelembe. Egy ügynek rendeli alá mindenki boldogságát: a haza ügyének. Ezért nem engedi Jenőnek, hogy nőül vegye Alfonsinet. Mindent meg tud bocsátani, kivéve az árulást. Ezért nem is használja fel a Rideghvárytól kapott útlevelet, ami nagy könnyebbséget jelentett volna a határon való átkeléskor.

Az özvegy fokozatosan jelképpé nő a regényben: ő a haza megszemélyesítője. A haza, aki hívja, várja segítő fiait. A mű végén Jenő levelet kap, és ő hazaárulással vádolja, és egy csók, egy mosoly nélkül ereszti el. Később kiderül, hogy nagy hibát követett el. A műben először veszti el az önuralmát, és férje festménye előtt zokog, őrjöng, és őt hibáztatja.

Baradlayné a műben sokféle szerepet tölt be: anya, feleség, hazafi, ápolónő, ellenfél. Talán ez a színes egyénisége és csodálatos jelleme teszi a regény egyik legszimpatikusabb szereplőjévé.

Pál úr: Pál úr Baradlay Richárd kapitány tisztiszolgája.

Bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük a kölcsönös szimpátiának és Pál úr jó modorának köszönhetően. Rendszerető, hű szolga, aki mindig alázatosan követte urát; ha kell, egy kis lakásban szolgálta, de vele tartott Magyarországra is, amikor menekülni kellett. Az út során nagy tapasztalatával és leleményességével segítette feljebbvalóját. Érzései, gondolatai két fő dolgon jártak, a haza önzetlen szeretetén, amelyért életét is föláldozta, és a gazdája iránti hűségen. Tisztelettudó, kimondta, amit gondolt, ezért Richárd tartott tőle, és sokszor hagyott az „öregnek” igazat. Pál úr nem ijedt meg a saját árnyékától, de kapitányától sem, vagyis egy vitában urával ugyanolyan jól helytállt, mint a véres harcban, ahol nagy termete és bivalyereje révén aratta győzelmeit.

Cselekedeteit megfontoltan és ésszerűen hajtotta végre. Ellenségével

szemben könyörtelen, de nem kegyetlen. Mások mindig jó véleménnyel bírtak felőle, tisztelték őt. Sokoldalú ember, aki helytállt a konyhában, de a harctéren sem ijedt meg az árnyékától. Barna, mély szeméből sugárzott a jóindulat és a magabiztosság, de ott csillogott benne az apai szigor is, amely különösen hatott kettejük kapcsolatára. Egy harc során, amikor Pál úr, a hős katona meghalt, Richárdból is eltűnt valami, mert ők ketten igaz kapcsolatban álltak.

Pál úr bátor, önfeláldozó, tisztelettudó hős katona volt.

Rideghváry Bence: megyei adminisztrátor, Baradlay Kazimír híve volt és betegsége végső szakaszában helyettese a megyei ügyek intézésében. Kemény császárhűségét ismerve az uraság őt tette meg mintegy műve folytatójának, s úgy rendelkezett, hogy özvegye rövidesen menjen hozzá feleségül. Baradlayné és fia, Ödön azonban ezt a tervet keresztülhúzta, és a megye vezetését kiragadta Rideghváry és korrupt, reakciós kliensei kezéből. Ettől fogva Rideghváry esküdt ellensége lett a Baradlay családnak. A forradalom időszakában Bécsben a Plankenhorst hölgyekkel együtt konspirált a felkelők terveinek meghiúsítására, Baradlay Jenőt majdnem sikerült a reakció szolgálatába állítania, utóbb pedig a magyar forradalom és szabadságharc ügyének igyekezett tevékenyen ártani. Végül megtalálta az utat a nemzet küzdelmét eltipró cári haderőkhöz.

Tallérossy Zebulon: felvidéki földbirtokos nemes, Baradlay Kazimir hívei közé tartozott, de a forradalom idején a magyar kormánytól fogadott el biztosi tisztséget. Látva, hogy a szabadságharc ügye rosszul áll, egérutat keresett, álruhában próbált hazaszökni, és végül a muszka intervenciót előkészítő Rideghváry Bence kezei közé került. Ez magával vitte őt, hogy segítsen neki a felvidéket a magyarság ellen lázítani, de ez a szerep végképp nem volt ínyére, és sikeresen megszabadult kéretlen pártfogójától. A heroikus alaphangú regényben a gáncstalan hősök és az elvetemült szörnyek közti mezsgyén köznapibb, esendőbb embereket is találunk, ezek közt a legexponáltabb Tallérossy komikus alakja. Öt lány apja és egy házsártos feleség férje, ami eleve kizárja a méltóságteljes föllépést; ráadásul korlátolt, kényelmes és gyáva, a nemzet ügyét csak a saját szűkös, önző perspektívájában képes szemlélni. Hősnek nem való, de azért nem is hitvány figura; amikor becstelenségre akarják kényszeríteni, a maga kisszerű módján megtalálja az ügyes kibúvót. Tótosan tört magyar beszéde kétségtelen eleme az alakját körüllengő nevetségességnek, de az író nem szlovák voltában szatirizálja őt; az eseményekkel sodródó, kétkulacsos, eszménytelen embereket példázza vele, akik a színmagyar nemességben is bőséggel akadtak.

Lánghy Aranka: Lánghy Bertalan, a nemesdombi református lelkész lánya. Az uraság fia, Baradlay Ödön szerette, s mielőtt diplomáciai szolgálatra Oroszországba utazott, titkon eljegyezte őt. Baradlay Kazimír azonban hallani sem akart házasságukról, s Aranka helyzetét még reménytelenebbé tette, hogy apja az uraság temetésén igen kemény búcsúbeszédet mondott, amiért még Bécsbe is felidézték. Az özvegynek azonban első dolga volt, hogy hazatért fia és Aranka menyegzőjét elrendezze, és menyét azontúl is mint lányát szerette.

Liedenwall Edit: jómódú, de elszegényedett osztrák nemes család lánya volt, s Plankenhorsték bécsi házában nevelkedett, ahol cselédként kezelték. Erre jó okuk volt, ők tudták, amit Edit nem: egy gazdag rokon végakarata szerint minden vagyonát Edit örökli, ha tisztességgel férjhez megy, ám a felét Plankenhorst Alfonsine kapja, ha ő talál férjet előbb, vagy ha Edit kolostorba vonul. Ezért igyekeztek az ádáz hölgyek előbb Baradlay Richárddal kompromittáló helyzetbe hozni, majd apácának kényszeríteni, utóbb pedig a vőlegényt bármi áron eltenni láb alól. Bátran és ötletesen húzta keresztül a fúriák gyilkos terveit, és boldogan vállalta szerelmes daliája oldalán a szűkösnek ígérkező közös életet; ekkor értesültek róla, hogy mesés vagyonhoz jutottak. A csupa szív, őszinte és üdén természetes lány tökéletes ellentéte Alfonsine-nak, a gyűlölet és bosszú démonának. Közvetlen fegyverei nincsenek ádáz ellenfelével szemben, de bátorsággal, önuralommal, ha kell, furfangos tettetéssel felül tud kerekedni rajta.

Plankenhorst Alfonsine: szép bécsi bárólány, fiatalon félrelépett, teherbe esett Palvicz Ottó ezredestől; anyja segítségével a botrányt sikerült elkerülnie, a megszült fiút dajkaságba adta, majd nyomát vesztette. Mivel csábítója nem vehette feleségül, majd utóbb már nem volt hajlandó, csak ha gyermeküket fölleli, Alfonsine magába bolondította a naiv Baradlay Jenőt, ám őt a kitűzött kézfogó előtt egy nappal anyja rávette, hogy térjen vissza Magyarországra. A két bárónő a forradalom időszakában kokárdát tűzött, és a felkelők hadiszállásává tette házát, így sikerült a naiv forradalmárok minden tervét idejében tudatniuk a császári udvarral. A házuknál nevelkedett és cselédsorban tartott rokonlány, Liedenwall Edit Alfonsine-nak és anyjának minden mesterkedése ellenére Baradlay Richárd menyasszonya lett, és utóbb az ő fondorlatos számításaikat áthúzva sikerült megmentenie szerelmese életét. Amikor Alfonsine megtudta, hogy Palvicz Ottó csatában elesett Richárd kezétől, szörnyű bosszút esküdött őrá és a Baradlayakra. A magyar szabadságharc bukása után személyesen járt közben Haynaunál, hogy Richárdot halálra ítélje, ám rosszul számított, a mindenható táborszernagy egy szeszélyes pillanatában megkegyelmezett neki s vagy egy tucat halálra ítéltnek. Edit férjhez ment szerelméhez, s ezzel Alfonsine elesett egy hatalmas örökségtől, amelyet ő kapott volna meg, ha amannál előbb sikerül tisztességes házasságra lépnie. Azért Alfonsine még megtette a tőle telhetőt, előbb elidegenítette saját fiát, Palvicz Károlyt nevelőapjától, Richárdtól, aztán magához édesgette, de rövidesen ráunva ellökte a gyereket. Maradék vagyona elúszott, anyját, annyi gonosztette ihletőjét és támogatóját bolondok házába csukatta; végső nyomorra jutva fiához fordult, aki elszökött előle, s ő Baradlayné irgalmából egy alapítványi kórházban kapott ágyat végnapjaira. Alfonsine romantikusan szélsőséges figura, angyali szépsége mögött egy fúria démoni rosszakarata lapul. Jéghideg számítás irányítja minden lépését; gonoszságának, főleg ami Edittel való bánásmódját illeti, nagyon is nyomós anyagi háttere van. Nagy szenvedélyek feszítik, de ezek mind negatív, pusztító érzések: gyűlölet, káröröm, bosszúvágy.

Rövid tartalom:

Baradlay Kazimir, a fiúk atyja, ki Habsburg-hű, végrendelkezik. A felesége azonban megesküszik, hogy végakaratának ellenkezőjét teszi, s hazahívja a pétervári követet, Baradlay Ödönt.

"Legidősebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári udvarnál. Most még csak követségi titkár, idővel magasabbra lesz hivatva. Az a hely jó iskola neki. A természet és a ferde hajlamok sok rajongást oltottak szívébe, ami fajunkat nem üdvözíti. Ott kigyógyítják mindabból. Az orosz udvar jó iskola.

- Második fiam, Richárd, még egy évig marad a királyi testőrségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon ismét egy évig, s akkor igyekezzék a táborkarba bejutni. Ügyesség, vitézség és hűség három nagy lépcső a magasba jutáshoz. Mind a hármat a gyakorlat hozza meg.

- Harmadik fiam, a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy a legjobban szeretem őt mind a három között. Ő nem fogja azt soha tudni. Mert hiszen úgy bántam vele, mintha mostohája volnék. Tovább is úgy bánjék ön vele. Maradjon Bécsben és szolgáljon a hivatalban és tanulja magát fokról fokra felküzdeni. Ez a küzdelem neveli őt simának, okosnak és eszesnek."

Richárd Plankenhorsték házában megismeri Liedenwall Editet, s bejelenti házassági szándékát. Ezt követően zárdába küldik Editet. Jenő a Plankenhorst-ház állandó vendége, mivel fülig szerelmes a szép Alphonsine-ba. Fogalma sincsen arról, hogy a nő Palvicz Ottó szeretője.

Jenő őrülten szerelmes volt Alphonsineba. Az igaz, hogy igen szép hölgy volt, eszményi arc, alak. Finom, tökéletes vonások, nemes hajadoni tekintet, báj és kellem minden arcjátéka. De milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon belül!  Baradlayné kézfogót szervez hat héttel a férje halála után. Nem a sajátját Rideghváry BencéveI, hanem Ödönét Arankával, s fiának szánja a főispáni széket. Rideghváry abban a hiszemben volt, hogy Baradlayné neki nyújtja majd a kezét. Összegyűlt az egész megye, Tallérossy Zebulon is. A násznagyok beszédéből derült csak ki, hogy a vőlegény Baradlay Ödön, s a menyasszony Lánghy Aranka.

Március 13-án Bécsben kitör a forradalom. Plankenhorsték látszólag szimpatizánsok. Jenő minden nap a ház vendége. Jenő már teljesen hozzászokott, hogy Plankenhorsték házában tartózkodik naphosszat, sőt mindenki elfogadta viszonyukat. Editék kolostorát, a Brigitta-szűzek zárdáját megtámadja a csőcselék, de Richárd hősiesen megmenti a kolostor lakóit. Richárdot anyja és szerelme azonban arra veszi rá, hogy meneküljön el Bécsből, mivel itt halálos veszedelemben van. Kis csapatával szerencsésen jutnak át Magyarországra. Három akadályba ütköztek: Palvicz Ottó nehézlovasaiba, két folyóba: a Dunába és a Marchba, valamint a Kárpátokba. Szinte lehetetlennek tűnt a menekülés. A Duna felé indultak, félnapi előnyük volt az üldözőik előtt. Jelzőtüzekkel adták a környékbeliek tudtára, hogy menekülő sereg. Egy mély völgy felé fordultak, de elöntötte a víz, s alkalmi hídon, nagyon lassan csak egyesével tudtak átjutni. Palvicz Ottó nehézvértesei utolérték őket, gyorsan pusztították el az alkalmi hidat, hogy az üldözőiktől megszabaduljanak. Palvicz pisztolypárbajra hívta ki Richárdot, de egyikőjük sem sebesült meg.

Délutánra ismét beérték az üldözők a huszárokat. Palvicz messziről arra biztatta Richárdot, hogy adják meg magukat, mert nincs semmi esélyük. A magyarok azonban vakmerően a March megáradt jeges vizébe vetették magukat, ahová a nehézvértesek nem követték őket.

Alphonsine szerelmet vall Baradlay Jenőnek, aki ezért megkéri anyjától a kezét, de kosarat  kap. Rideghváry másnap pétervári pozíciót ajánl fel neki, így a második lánykérés már sikeres. Baradlayné addig könyörög Jenőnek, míg sikerül, hogy utazzon vele haza Magyarországra Bécsbő1, mivel itt halálos veszedelemben van.

A szabadságharcban a két nagyobb fiú: Richárd és Ödön teljes lelkével részt vesz. Ödön kormánybiztos, Richárd huszártiszt. Az isaszegi ütközetben fényes győzelmet arat a magyar sereg a császáriakon. Richárd megküzd Palvicz Ottóval, akit a párviadalban legyőz. A haldokló osztrák tiszt utolsó kívánsága az, hogy Richárd kutassa fel Károly nevű fiát, s gondoskodjon a neveltetéséről. Elárulja, hogy a gyermek anyja Plankenhorst Alphonsine, de megesketi, hogy az anya nevét senkinek sem árulja el.

Amikor megérkezik Ottó halálhíre szerelméhez, Alphonsine-hoz, a lány - Edit füle hallatára bosszút esküszik a gyilkosa, Richárd ellen.

Richárd és Ödön azon vitatkoznak, hogy érdemes-e megtámadni Budát, s végül forradalmi párbajt vívnak. Aki előbb ér fel a vár tetejére, az a győztes. Ödönnek sikerül, de Richárd nem kisebb hőstettet hajt végre, minthogy megakadályozza a Lánchíd felrobbantását. A két testvér boldogan összeölelkezik.

Mihály mester, a csizmadia elhatározza, hogy kideríti, ki az, aki a császáriakat informálja. Az egyetlen épségben maradt Duna-parti palota padlásán meg is találta a gonosztevőt, ki egy gyertyával jelzett az ablakból az ellenségnek. A bátor csizmadia egy merész mozdulattal kitaszítja a besúgót az ablakból. De hogy ki volt az, csak találgatni lehet. Richárd betartja Palvicz Ottónak tett ígéretét, s nehezen, de felkutatja Károly fiát. A gyermek rossz állapotban van.

Rideghváry is közreműködik, hogy az orosz cár beavatkozzon a szabadságharcba, az orosz csapatok élén vonul Magyarországra, a vésztörvényszék tagja. A szabadságharc bukásra van ítélve .Ödön külföldre készül szökni, de - egykori barátja, Ramiroff segítségével - az oroszok elfogják. Egy másik régi ismerőse, egy orosz kocsis segít neki megszökni, s a Kőrös-szigetre siet, ahol felesége, valamint két gyermeke is tartózkodik. Felesége hiába könyörög, nem hajlandó menekülni tovább.

Hadbírói idézés érkezik Baradlayékhoz. Ödönnek szól, de Jenő jelenik meg a bíróság előtt, s mivel nem ismerik bátyját, elhiszik neki, hogy ő a vádlott ("Eugen=Jenő"). Magára vállal mindent, s hamarosan kivégzik. Búcsúlevélben köszön el családjától.

A szép Alphonsine mindent elkövet, hogy szerelme gyilkosát, Richárdot vérpadra juttassa. Felkeresi a teljhatalmú kormányzót, s megkéri, hogy ítélje halálra a középső Baradlay fiút, amíg nem késő, mert másnap eltávolítják a kormányzói székből. Rosszul számít, Haynau felmenti, s elküldi Alphonsine-hoz, hogy köszönje meg a hölgynek a kegyelmet.

Richárd Bécsbe siet, hogy végre feleségül vegye Editet, de Plankenhorsték nem hajlandók beleegyezni a házasságba. Amikor értesülnek róla, hogy Palvicz Ottó elmondta, ki a gyermeke édesanyja, akkor már kénytelenek elfogadni a helyzetet.

Editról kiderül, hogy komoly vagyon örököse. Ez az oka annak, hogy Plankenhorsték a zárdába „dugása” mellett voltak. Palvicz Károlyt Richárd neveli, Alphonsine nem egyszer áskálódik a fiú nevelőapja ellen. Amikor a fiú felnő, anyja koldusszegényen keresi fel, hogy segítsen rajta, de ő megtagadta. Ezt követően Alphonsine egy szegény kórházba megy, ahol az alapító Baradlayné éppen jelen van, s tőle tudja meg, hogy Jenő, egykori rajongója áldozta fel magát bátyja, Ödön helyett. Ettől teljesen összeroppan.

 

 
 

 


Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 39123
Hónap: 1346
Nap: 55